Egy magyar tárhelycég, SaaS-szolgáltató vagy piactér tulajdonosa ritkán gondolja, hogy köze van az amerikai szerzői jogi törvényhez. Aztán jön egy e-mail egy amerikai jogi képviselőtől, benne egy hosszú lista arról, hogy melyik ügyfele melyik fájlja sérti egy amerikai jogosult jogait — és a levél végén egy kártérítési összeg, amiben több nulla van, mint amennyi a cég éves árbevétele.
Az amerikai szerzői jog statutory damages rendszere ugyanis nem a tényleges kárhoz igazodik. Művenként szab ki összeget, és szándékos jogsértésnél ez darabonként a százötvenezer dolláros nagyságrendig terjedhet. Néhány száz fájlnál ez már céget visz.
A törvény ugyanakkor ad egy menedéket, és ez meglepően olcsó. Csak be kell lépni rajta — előre.
Mi a safe harbor, és kire vonatkozik
A Digital Millennium Copyright Act 512. szakasza kimondja, hogy bizonyos szolgáltatók nem felelnek a felhasználóik által feltöltött, jogsértő tartalomért. A tárhely- és felhőszolgáltatókra a 512(c) vonatkozik: aki mások által feltöltött anyagot tárol a rendszerén, mentesül, ha teljesít néhány feltételt.
A kérdés, ami magyar cégeknél mindig felmerül: rám ez miért vonatkozik? A gyakorlati válasz az, hogy a jogosult ott perel, ahol tud, és ha a szolgáltatásod elérhető az Egyesült Államokban, amerikai ügyfeleid vannak, amerikai adatközpontot használsz vagy dollárban számlázol, akkor jó eséllyel be tudnak vonni egy amerikai eljárásba. A safe harbor akkor is hasznos, ha a joghatóság vitatható — mert ha megvan, a per gyakran el sem indul.
A feltétel, amit a legtöbben elmulasztanak: a regisztrált ügynök
A safe harbor nem automatikus. A legfontosabb belépő az, hogy a szolgáltató kijelöl egy designated agentet — egy megnevezett kapcsolattartót, akihez a jogsértési bejelentések érkeznek —, és ezt bejegyezteti a U.S. Copyright Office nyilvántartásába.
Ennek három konkrét szabálya van, és mindhármat érdemes megjegyezni.
A regisztráció csak az online rendszeren keresztül érvényes. A Copyright Office 2018. január 1-jétől érvénytelenítette az összes korábbi, papíralapú kijelölést. Ha valaki a kétezres években beküldött egy nyomtatványt, annak ma nulla joghatása van.
A díj hat dollár. Kijelölésenként, módosításonként vagy újrabeküldésenként. Ez nem elírás: hat dollár áll szemben egy potenciálisan hatszámjegyű kártérítéssel.
Háromévente meg kell újítani. Vagy módosítással — ha az adatok változtak —, vagy változatlan újrabeküldéssel, ami megerősíti, hogy az adatok továbbra is pontosak. Ha a kijelölés lejár, a Copyright Office megfogalmazása szerint a szolgáltató kockáztatja az 512. szakasz szerinti védelem elvesztését.
A hatóság küld emlékeztetőt a lejárat előtt kilencven, hatvan, harminc nappal és egy héttel. Ez sok cégnél mégis elsikkad, mert a regisztrációkor megadott e-mail cím egy azóta kilépett kollégáé.
Ezen felül a kapcsolattartó adatait a saját weboldalon is közzé kell tenni, nyilvánosan elérhető helyen.
A bejelentés: mikor kell komolyan venni
Egy DMCA takedown notice akkor váltja ki a joghatását, ha tartalmazza az 512(c)(3) által előírt elemeket. Röviden: a jogosult vagy képviselője aláírását, a védett mű megjelölését, a kifogásolt anyag azonosítását olyan pontossággal, hogy megtalálható legyen, a bejelentő elérhetőségét, egy nyilatkozatot arról, hogy a felhasználás nem engedélyezett, és egy nyilatkozatot arról, hogy a bejelentés a valóságnak megfelel — utóbbit hamis tanúzás terhe mellett.
Ha a bejelentés lényegében megfelel ezeknek, a szolgáltatónak gyorsan és jóhiszeműen el kell távolítania a tartalmat vagy meg kell szüntetnie a hozzáférést, és értesítenie kell a feltöltőt.
Ha nem felel meg — például nincs benne aláírás, vagy nem azonosítja a konkrét fájlt, csak úgy általában a domaint —, akkor az nem indítja meg az eljárást. Ez nem jelenti, hogy figyelmen kívül lehet hagyni; azt jelenti, hogy vissza kell írni és pótoltatni a hiányt, dokumentáltan.
Az ellenbejelentés, amiről a felhasználók ritkán tudnak
Ha a feltöltő úgy véli, hogy tévedésből vagy téves azonosítás miatt vették le a tartalmát, counter-notice-t küldhet. Ennek is megvannak a formai kellékei, és van benne egy elem, ami sokakat visszatart: a feltöltőnek alá kell vetnie magát egy amerikai szövetségi bíróság joghatóságának.
Ha érvényes ellenbejelentés érkezik, a szolgáltató továbbítja a bejelentőnek, és — ha az nem igazolja, hogy bírósági eljárást indított — egy törvényben meghatározott időablak elteltével vissza kell állítania a tartalmat.
A szolgáltató szempontjából a lényeg: a visszaállítás nem szívesség és nem mérlegelés kérdése. Ha az eljárást szabályosan végigviszi, a törvény kifejezetten mentesíti a felhasználó felé fennálló felelősség alól is.
Amit a legtöbb szolgáltató kihagy: a visszaeső-szabályzat
A safe harbor legalattomosabb feltétele nem a bejelentések kezelése, hanem az 512(i): a szolgáltatónak elfogadott és ténylegesen alkalmazott szabályzattal kell rendelkeznie arról, hogy megfelelő körülmények között megszünteti a visszaeső jogsértők hozzáférését.
Az amerikai bírói gyakorlat ezen a ponton szigorodott az elmúlt évtizedben. Több nagy ügyben nem azért veszítette el egy szolgáltató a védelmet, mert nem távolította el a tartalmat, hanem azért, mert volt szabályzata, csak épp sosem alkalmazta — nem tiltott ki senkit, akárhány bejelentés érkezett is ellene.
Vagyis a szabályzat nem dokumentumkérdés. Kell hozzá nyilvántartás arról, ki ellen hány bejelentés érkezett, kell egy küszöb, és kell bizonyíték arra, hogy a küszöb átlépésekor tényleg történt valami.
A másik oldal: a hamis bejelentés is jogkövetkezménnyel jár
Aki bejelentőként lép fel, annak érdemes tudni az 512(f)-ről: aki tudatosan és lényegesen valótlan állítást tesz arról, hogy egy anyag jogsértő, felel az ebből eredő kárért — beleértve a másik fél ügyvédi költségeit.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a takedown nem használható versenytárs kellemetlenkedésére, és hogy a bejelentés előtt a jogosultnak jóhiszeműen mérlegelnie kell a fair use lehetőségét is.
Checklist magyar szolgáltatónak
Ha amerikai felhasználóid vannak, vagy tervezed, hogy lesznek, ez a minimum:
- Jelölj ki DMCA-ügynököt, és regisztráld a Copyright Office online rendszerében. Hat dollár.
- Tedd naptárba a megújítást háromévente, és olyan e-mail címet adj meg, ami túléli a fluktuációt — csoportos postafiókot, ne személyeset.
- Tedd ki az ügynök adatait a weboldaladra, könnyen megtalálható helyre.
- Írj DMCA-eljárásrendet: ki nézi a bejelentéseket, mi a határidő, mit archiváltok.
- Fogadj el visszaeső-szabályzatot — és alkalmazd is. Vezess nyilvántartást.
- Nézd át az ÁSZF-edet: legyen benne, hogy jogsértési bejelentés esetén eltávolíthatod a tartalmat, és hogy ezért a felhasználó felé nem tartozol felelősséggel.
- Gondold át a jogi struktúrát. Ha érdemi amerikai árbevételed van, egy amerikai leánycég vagy LLC nemcsak adózási és szerződéses szempontból egyszerűsít, hanem a felelősség elhatárolásában is.
Mikor érdemes ügyvédhez fordulni
Az ügynök regisztrációja önállóan is megoldható. A többi ritkán az. A visszaeső-szabályzat megszövegezése, az ÁSZF amerikai piacra igazítása, egy már megérkezett bejelentéssorozat kezelése vagy egy amerikai cégstruktúra felépítése olyan pontok, ahol a hiba drágább, mint a tanácsadás.
Irodánk magyarul dolgozik magyar vállalkozásokkal amerikai ügyekben — cégalapítástól a szerzői jogi megkeresések kezeléséig. Ha most kaptad az első DMCA-levelet, vagy még csak most készülsz az amerikai piacra, írj nekünk, és megnézzük, hol tartasz.
Ez a cikk általános tájékoztatás, nem konkrét ügyre szabott jogi tanácsadás. A hivatkozott díjak és eljárási szabályok a cikk írásakor hatályos amerikai szabályozáson alapulnak.